Combino, egy ajándék nekünk

Combino, egy ajándék nekünk

A Széna tér és a Széll Kálmán tér között félúton lakom. A tömegközlekedés itt a városi átlaghoz képest is kiváló, ahova nem tudok elmenni fél óra alatt, az nekem gyakorlatilag már kívül esik a rendszeres mozgásteremen. Ennek egyik hozománya, hogy a fő közlekedési útvonalakon (amiket később még fogok részletezni) elég nagy a zajszennyezés, és a levegő sem éppen a tisztaságáról híres. A zajszennyezés köszöni, megvan, nem tudunk vele mit csinálni, de ha valaki frissebb levegőre vágyik, mint amit a körúton lehet szívni, akkor a Margitsziget vagy a Budai-hg is 20 perc alatt (nagyon kényelmesen) elérhető, így ez nem akkora hatalmas probléma. A környező, kisebb mellékutcákban a zajszennyezés se ilyen mértékű, kifejezetten kellemes és csöndes lakások vannak a környéken.

A fő közlekedési útvonalak (pláne a nem a környéken élők számára): a Margit körút, a Bimbó út, Szilágyi Erzsébet fasor, Csalogány utca, Batthyány utca, Krisztina körút, Vérmező út, Alkotás utca, Fő utca, Bem rakpart, és szerencsére egy elég nagy hányadot elvisz az átmenő forgalomból a Budai alsó rakpart. A helyiek, főleg reggel, előszeretettel kacsáznak kisutcákban, hogy elkerüljék a dugót (a Bimbó út fél 8 körül pl. járhatatlan lefelé). A mellékutcák nagyrésze (jó budapesti szokás szerint) egyirányú, ez néha az először errejáróknak tud kellemetlen perceket okozni, de a körúton való átjutás relatíve jól meg van oldva, mondjuk a pesti körutakhoz vagy az Andrássy úthoz képest.

A környék bicikliút-hálózata

A környék bicikliút-hálózata

Errefelé aránylag jól kiépített bicikliút van, ami a környezettudatosabb közlekedőknek egy jó pont, a körúttal párhuzamosan megy el a Hűvösvölgy felé menő, végig kiépített és jelzett, jó minőségű út, de a Duna mentén végigmenő, É-D irányú bicikliút is közel van, és a Várhegyet megkerülő út is indul a Széll Kálmán térről, végig a Vérmező, majd a 18-as villamos mellett. Szigorúan mazochistáknak ajánlom a Bimbó úton való feltekerést is, sajnos a nagy forgalom és sok keresztutca miatt (valamint mert a magyar közlekedési kultúra kicsit szánalmas állapota sem segít) lefele nem nagyon lehet repeszteni.

Gyermekes családoknak fontos lehet, hogy a környéken több bölcsöde, óvoda is van, a lakhelyem kb. 1,5 km-es körzetében van 4 általános iskola, 3 gimnázium. Egyetem nincs, de pl. az ELTE, a BME, a BCE, a SOTE, a Károli, a PPKE pár kara, a BGF, az ÁVF, és az Óbudai Egyetem is elérhető általában 0, de max 1 átszállással, tömegközlekedéssel, így a későbbiekben sem kell albérletben vagy kollégiumban gondolkodni, ha valaki tovább szeretne tanulni.

Millenáris

Millenáris

Kisgyermekeknek ideális játszóhely a Sziget mellett a Millenáris park, itt rendszeresen rendezményeket is tartanak, a környék játszóterei, a Mechwart liget. Ezek általában kultúrált, szépen rendben tartott parkok, nem hordanak be kutyákat, nincsenek összedúlva, stb…
Kicsit nagyobb gyerekeknek a vendéglátóipari egységek szép repertoárját tudom ajánlani, alkoholfogyasztásra is alkalmas kávézó (főleg itt, a körút közvetlen környezetében) bőven akad, pizzéria, étterem, gyorsétterem, bevásárlóközpont, szórakozóhely is van a kapunktól mért 15 perces maximum távolságban.
A parkolás mifelénk már igen nehezen kivitelezhető, lassan 10 éve fizetős övezet az egész környék, de így sem nagyon van hely, a társadalmi összetételből következően majdnem mindenkinek van autója, sok családnak több is. Ez egy belvárosi, zártsorú beépítéses, 6 emeletes házakkal számolható lakosságszámnál a szokásos problémákkal jár, pláne, hogy az egész Margit-körút kiesik ilyen szempontból, mivel a fásított (és kipusztult) járdák miatt itt nem lehet parkolni, így ez csak a mellékutcák feladata marad.

valóban gyönyörű...

valóban gyönyörű…

A legnagyobb irodaház a környéken egyértelműen az Ipari és Mezőgazdasági Minisztérium régi üvegépülete, de a közelmúltban épült még pár, szabadabban felhasználható (pl. a Residence irodaházak). Bevásárlási szempontból is áldás a környék: a korábban már említett Mammut (aminek a hátuljában piac is van) mellett a Batthyány téri Vásárcsarnok is egy nagyobb lélegzetvételű hely, nagyon sok a kisebb bolt (a teljesség igénye nélkül: Match, Spar, CBA, Roni), az éjjel-nappali nyitvatartású boltok, és a Komjádi Uszoda előtt van a régi MDF piac, ami a mai napig elméletileg termelői piacként üzemel.

A legjobb sportolási lehetőség: a kajakozás (ez egy maratoni táv rajtja)

A legjobb sportolási lehetőség: a kajakozás (ez egy maratoni táv rajtja)

Sportolási lehetőségek: a már említett Margitsziget széles tárházat biztosít: Sportuszoda (aki nem akar átmenni, annak Komjádi), ahol mindenféle medencés sportokat lehet űzni, kajaktelepek (pl UTE, Honvéd, Hídépítő), evezős klub (Margitszigeti) is elérhető kb. fél óra alatt. Az iskolákhoz tartozó tornacsarnokok (pl régi gimnáziumomban van egy szabvány kézilabdapálya méretű csarnok, és ez viszonylag általános errefelé) mellett a Semmelweishez csatolt TF és a Koltai Sportközpont a fontosabb helyek.
A lakóközösség itt a körút közvetlen környékén a tanult, jellemzően főiskolai vagy egyetemi végzettséggel rendelkező, középosztálybeli polgároktól indul, és ahogy megyünk felfelé a hegyen, a lakás (ház, telek, minden egyéb ingatlan) árak, így az átlagvagyon is nő. A Rózsadomb sokáig az újgazdagok fő célpontja volt, mielőtt elkezdett ez áttolódni a XII. kerület (Hegyvidék) villás részére, és a Svábhegy bizonyos pontjaira.

A szűkebb környék (bár még mindig nagyváros méretű) lehetne akár a belváros is, de én a két oldal sajátosságai miatt inkább Buda belső részeit célzom most meg.
Ez az oldal

Ez az oldal

A legnagyobb és leghíresebb látványosság ezen az oldalon egyértelműen a Budai vár, ennek külön blogot lehetne szentelni, saját könyveket írnak akár 1-1 épületéről is, úgyhogy ezt én most nem fogom végigvenni, ha valakit érdekel, nézzen utána, vagy még jobb, menjen fel (szintén éjszaka a legjobb), és sétáljon egyet a párjával. Turisztikai célpont (lehetne) a Gellérthegy, és annak teteje, az úgynevezett Citadella is (közbiztonsági okokból ide én nem javaslom az éjszakai kettesben felsétálást, de azért annyira nem rossz hely, mint amilyen a híre), aránylag könnyen megközelíthető kirándulási célpont a Budai-hegység (11-es busz, vagy a Normafa), ennek megfelelően népszerű is napos hétvégéken a nagycsaládosok és kirándulni kicsit szerető körében. Gyógyfürdők (pl: Rácz, Gellért), különböző stílusú templomok (pl Szent István, Szent Anna, Pasarét, stb…) színesítik a környéket.

Felülnézetből a Széll Kálmán tér

Felülnézetből a Széll Kálmán tér

Közlekedési szempontból fontos megemlíteni a fő villamosvonalakat (4-6, 18, 19, 41, 47, 49, 61), a Déli- és a Kelenföldi pályaudvart, a piros metró első 3 megállóját (nem utolsó:)), a Szentendrei HÉV-et és az eléggé kiterjedt buszhálózatot is. A Széll Kálmán tér (régi Moszkva tér) a város legnagyobb tömegközlekedési csomópontja, a Móricz Zsigmond körtér is benne van a top 5-ben. A  nagykörúton végigmenő combinok és a metro miatt a város bármely pontja aránylag gyorsan megközelíthető, de a magasabb ingatlanárak miatt itt annyira már nem jellemző az előbb említett büdösutastárs-probléma.

A szórakozóhelyek száma itt már erősen megcsappan a város egészéhez képest, a kocsmáké még nem annyira. A BME kollégiumának lakói pl. azért feldobják kicsit ezen vendéglátóipari egységek várható éves látogatottságát, az Egyetem tőszomszédságában azért nem kell 2-300 méternél többet sétálni, ha valaki be szeretne ülni valahova egy sört meginni.
A rendben tartott zöldterületek aránya viszont sokkal magasabb, mint a városi átlag (pl. Millenáris-park, Tabán), és a bevásárlóközpontok száma is igen magas a lakosságszámhoz viszonyítva, természetesen Pestről is könnyen és gyorsan megközelíthető helyekre építve (a legnagyobbak a Mammut 1-2 és az Allee). Ezen az oldalán a Dunának már a közbiztonság is kicsit jobb (a közhiedelem szerint), így pl. én 8 éves koromban már mindenhova egyedül járhattam, nem kellett hozzá szülői kíséret.
Ha választani kéne, én a Dunának erre az oldalára költöznék, valahova az I.-II.-XI.-XII. kerületek belső részeire. (Na jó, az egész I. kerület szóba jöhet, egye fene)
Kicsit tágabb környezettel kezdem, először leírom, miért szeretem/nem szeretem Budapestet. Először is, bizonyos felmérések szerint ez a világ hetedik legszebb városa (ez azért menő), és a világ második legromantikusabb városa (én tényleg imádom, de komolyan, ezzel van olyan, aki egyetért?). Valamint az internetsebességünk is rendkívüli világviszonylatban mondjuk a gazdasági fejlettségünkhöz viszonyítva. Ez előrevetíti, hogy nem egy Ózd kaliberű és kultúrájú városról van szó, aminek én nagyon örülök. Ugyanakkor a depressziós és boldogtalan számának versenyében és az élmezőnyben vagyunk (még egy verseny, amiben van esélyünk az élre törni), ami viszont néha egy kis önkritikai vizsgálatra adna okot, de ez nem a nemzetünk erőssége.
OK, ez tényleg romantikus

OK, ez tényleg romantikus

Mint minden nagyvárosnak, ennek is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Szintén hatalmas közhely, de mint általában, itt is meg lehet látni mindenben a szépet és a csúnyát is. Én elmondom a negatívat, de szeretem a pozitív dolgokat meglátni mindenben és mindenkiben, úgyhogy kicsit részrehajló lesz az egész hangvétele a bemutatott részeknek.
Jelen pillanatban az városban hatalmas divat szidni a tömegközlekedést, ami bizonyos szempontból érthető is. Aki volt már reggel 7-kor a gyors 7-es buszon, az tudja, hogy az egy négyzetméterre eső büdös emberek száma (elbújva a nem büdösek között) igenis elérheti a 7-et egy olyan buszon, ami már legalább 7-szer teljesítette a tervezett futásteljesítményét, és ennek tökéletesen megfelelő állapotban is van. Ugyanakkor ha a másik oldalról nézzük, az összes külföldi, akit megkérdezünk, az egyik legjobb közlekedésű városnak tartja Budapestet Európában (is). Nem sok az a 2,5 metróvonal, amit kiépítettek, mostanában nemigen mennek egy komolyabb maratonista átlagsebességénél gyorsabban a szerelvények a vonalhálózat bizonyos pontjain, de működnek, és egy logikus, átgondolt nyomvonalat terveztek nekik.

ne erre szálljatok fel, ha valahova el akartok jutni :)

ne erre szálljatok fel, ha valahova el akartok jutni 🙂

Nekem egy szintén nagyon pozitív és megnyugtató gondolat, hogy bár egy esti buli után hajnali 2-3-4 felé nem merek elengedni egy lányt egyedül, hogy menjen haza, de igazából plusz pár óra utazás árán megvásárolhatom magamnak az aznap éjszakai nyugodt alvásomat, hazakísérem, és engem a város közepére aránylag gyorsan hazajuttat valamilyen éjszakai járat. Ez is nagy erőssége a mostani, mondjuk hogy működő rendszernek.
A látvány egy része

A látvány egy rész

Vannak a városnak olyan részei, amiket le lehetne bombázni egy esetleges 3. világháború kitörése esetén, és kevésbé fájna miatta a szívünk, de ez a város alapvetően gyönyörű. Aki még nem volt éjfél előtt a Gellért-hegy tetején, annak mindenképp javaslom. Most, hogy megcsinálták a hidak nagyrészének a díszkivilágítását, ez is hozzáad az egyébként is megkapó éjszakai városképhez. A hegyről lehet látni egész Pestet, templomtornyostul, Andrássy utastúl, Hősök terestül, Parlamentestül, mindenestül, látszik a sötéten kanyargó Duna a közepén a sötét Margit-szigettel, a hidakkal, a Budai várral, és Buda egy része a maga hullámzó fényeivel.

Ez az a látvány, ami miatt minden erre járó turistának el kell töltenie legalább egy estét a városban, és a nagy hotelhajók ezért állnak meg akkor is egy napra, és indulnak tovább csak este 11-kor, ha egyébként a Fekete-tengerről visszafele megfeneklettek és álltak két napot. Ez egyszerűen kihagyhatatlan.
A budapesti éjszakának még egy pontja van, ami kezdi fellendíteni a turizmust, ez az egyre híresebb éjszakai élet (amit most épp hatalmas lendülettel éppen ki akarnak irtani). Jelen pillanatban a szórakozóhelyek és romkocsmák száma a belvárosban legalább utcánként 3, így ha valaki jól akarja magát érezni (vagy valami miatt nagyon le akarja magát inni a sárga földig), akkor nagyon ügyesnek kell lenni hozzá, hogy ne találjon hozzá megfelelő helyet. Az megint egy más kérdés, hogy a detox, mint intézmény fenntartási gondok miatt bezárt, ezért ha valaki nagyon be akar rúgni, akkor legyen szíves vinni magával valakit, aki figyel rá, és nem engedi megfagyni valahol az utcán. 🙂
Aquincum
 A város egyik erőssége, hogy nem 20, hanem lassan 2000 éves történelme van, amit remélem már nem fogok megélni (az ókori Aquincum nevű települést 89-ben alapították a rómaiak), és ennek nyomai nagyon meglátszódnak a városon, gyakorlatilag bármilyen építészeti stílust keresünk a városban, meg fogjuk találni, ugyanakkor mégis van egy viszonylag egységes képe a városnak (az építési szabályozások miatt), ami ugyanazt a sajátos bájt kölcsönzi Budapestnek, amiért Prágát is annyira szeretjük, csak egyszerűen minden sokkal nagyobb, mint a sörivás aktuális fellegvárában (de ott nincs a sörben kukoricadara, ami egy hatalmas pozitívum).
Bevezetőnek nem szeretnék többet írni, így is túl hosszú lett, de hát ez egy nagyon nagy város, megérdemli. 🙂
Életem első pillanatait én Budapest egy kevésbé szép és frekventált helyén töltöttem, de szerencsére arányag gyorsan hazavittek, így erről a helyről már csak testvéreim születése miatt vannak emlékképeim. Az a hely, amit először otthonomnak neveztem több, mint 20 éve (amikor megtanultam ezt kimondani), már Budán, a Margit-híd lábánál (nem a híd alatt) volt, és azóta is errefelé élek, bár népes családunk fokozatos növekedése miatt pár száz méterrel lejjebb költöztünk (a térkép szerinti déli irányba, nem a folyópartra).
margit híd
Ennek a blognak ez a környék lesz a központi témája, remélem, hogy életem során megismertem annyira, hogy egy hiteles képet tudjak róla alkotni és átadni mindenkinek, aki érdeklődve (vagy nem) olvassa ezeket a sorokat.